Munkanap ide, munkanap oda, vagy legyen akár hétvége, mi akkor is sütizünk! Tarts velünk Te is!

Közkívánatra a lányom kedvence, a császármorzsa, megspékelve házi baracklekvárral…  A gyermekkorunk kedvence mindig visszatér! Emlékszel még, amikor iskolásak voltunk, akkor mindig vártuk a szerdát, hogy a tartalmas leves után, amit nagyon gyorsan belapátoltunk, jöhessen a második fogásnak szánt császármorzsa… :) Nyami-nyami, de jó is volt…

Szóval, ha rád tört az édesség utáni vágy, csillapítsd ezzel a finom vaníliás császármorzsával, erre, nem lehet azt mondani, hogy nem kérek belőle… :)  Mindenkinek jár egy kis kényeztetés, vigyázat, mert függőséget okoz!... :)

Egy sütis édesség, amiből nálunk tényleg korlátlan mennyiség elfogy! Mindig akkora sikere van, hogy rögtön készítenem kell még egy adagot és másnap és volt már úgy, hogy harmadnap is… :) Kezdők is bátran elkezdhetik, mert nagyon könnyű elkészíteni és isteni finom… :)

Vaníliás császármorzsa porcukorral meghintve és házi sárgabaracklekvárral
Hozzávalók:
1,25 dl tej
1 ek tejszín
12,5 dkg Bio tönkölybúza fehérliszt
3 nagy tojás
1 csomag vaníliás cukor
6 dkg cukor
1 kk vanília aroma
50 g vaj
porcukor – ízlés szerint
sárgabaracklekvár – ízlés szerint

 Elkészítés:
A tejet, a tejszínt, vaníliaaromát egy tálba tesszük és keverjük össze.

 A tojások sárgáját a cukorral és a vaníliás cukorral kikeverjük egy robotgép segítségével habosra, majd a kimért lisztet és a tejes-tejszínes keveréket, fokozatosan felváltva adagoljuk hozzá és keverjük össze.

Ezt követően, a tojás fehérjét verjük fel kemény habbá, egy csipetnyi sóval. Ha elkészültünk, egy fakanál segítségével keverjük a tojásos masszához, lazán, hogy ne törjön össze a hab, és maradjon levegős.

Két részletben szoktam kisütni. Egy serpenyőben hevítsük fel, a vaj negyed részének a felét, egy merőkanál segítségével merjük bele a tészta felét, és az egyik oldalt süssük arany barnára.

Majd a könnyebb átfordítás miatt, én négy részre vágom egy lapos fakanál segítségével a tésztát, és egymás után, egyenként fordítom meg. (Szerintem, így a legegyszerűbb, mert a tészta teteje még nincs átsülve így az még folyik).

 Kb. 1 percet süssük, és utána a lapos fakanál segítségével daraboljuk fel. (Lehet nagyobb darabokra is hagyni, de mi a kisebb darabokat szeretjük.) Majd közben adjuk hozzá, a másik negyed vajat (melyet előtte elfelezünk, mivel két részletben sütjük a császármorzsát és a második sütésre is kell) apránként adagoljuk, és süssük készre.

 Még melegen szórjuk meg porcukorral, és sárgabaracklekvárral kínáljuk.

*Tipp: ha szeretitek a mazsolát, akkor 1 cl rumba áztassátok be, és akkor azt kell hozzáadni, a vanília aroma helyett, mi jobban szeretjük a vaníliásat, ja és a lányom utálja a mazsolát... :( 
Ó pedig, emlékszem, amikor óvodás volt, imádta a mazsolát, állandóan kellett neki vinni, aztán emlékszem arra, hogy hiánycikk lett a mazsola, anyukám szegény még kiutazott az akkori Csehszlovákiába, hogy hozzon neki, hozott is egy kilót, de amire kiment és visszatért, és vitte neki az oviba, már nem kellett neki. Aztán ahogy telt az idő, felnőtt korára, már egyenesen megutálta a mazsolát. Úgy hogy nálunk, amibe mazsola kellene, abból tuti kihagyom, vagy mivel én imádom, fogja, ő kiszedegeti és én meg megeszem… :) De ha csak neki kell csinálnom valami finomságot, tuti ki kell hagynom belőle… :) Bízom benne, talán egyszer újra megszereti, hiszen azt mondják, 7 évenként változik az ember… :)

Ti hogy vagytok vele, mazsolásan szeretitek vagy anélkül a császármorzsát?

Ha tetszett a recept, kérlek, oszd meg másokkal is, hisz az egészség mindenkié… Köszönöm

További receptekért, tippekért, érdekességekért csatlakozz a facebook oldalamhoz:
https://www.facebook.com/mediterranetelek.klarissza

Jó étvágyat és jó egészséget!
Klarissza