Édes élet az évezredes csábítás!
Gyors-olcsó és nagyon finom. :)
Használd ki a délutánt és süss egy nagy adag almás álom pitét 30 perc alatt. Olyan egyszerű recept, hogy bárki el tudja készíteni és az íze csodás.
Ebből, bizony észre se veszed és egy tányérral be tudnál belőle falni. :)
Szóval, lepj meg vele valakit, nyűgözz le mindenkit, garantált a siker, hiszen ilyen finom sütivel nem lesz nehéz. :)
Ezt a szuper recept a Nagyikámtól van, annyira finom és omlós, hogy amikor eljön az ősz, és az alma szezon, mindig ezzel a sütivel ünneplem meg, az ősz kezdetét. :) Kezdőknek is ajánlom, mert szinte elronthatatlan sütemény.
Almás Álom pite recept
Hozzávalók:
2o dkg kókusz cukor
50 dkg Bio tönkölybúza fehér liszt
25 dkg margarin
1-2 ek tejföl – (először csak 1 ek tejfölt rakjunk bele, ha összeáll a tészta, akkor jó, ha nem akkor jöhet a második ek tejföl – ez a liszt minőségétől függ)
2 db tojás
1 csomag sütőpor
1 kupak vanília aroma, vagy 1 csomag vaníliás cukor
"Dejó" (dió ízű őrlemény) – vagy darált dió
1 kg alma – lereszelve
1 kk őrölt fahéj – de elhagyható, aki nem szereti
Elkészítés:
Melegítsük elő a sütőt.
Az almát megpucoljuk, kiszedjük a magházát és lereszeljük, ízesítjük egy marék cukorral (mivel a „Dejó” őrleményben is van cukor) és egy kis fahéjjal.
A lisztet a sütőporral összekeverjük, majd margarinnal összemorzsoljuk, ezt követően 2 egész tojással, cukorral, tejföllel és vaníliás cukorral jól összegyúrjuk, nem kel pihentetni.
2 részre osztjuk, egyik felét kinyújtva a tepsibe tesszük, megszórjuk „Dejó” őrleménnyel és egyenletesen elosztjuk, rajta az almás tölteléket kicsavarjuk előtte a levétől, ezt követően ismét megszórjuk „Dejó”-val, hogy a tészta ne szívja magába az alma levét, és ráhelyezzük a másik kinyújtott tésztát.
Tetejét egy felvert tojással vékonyan megkenjük egy ecset segítségével, és a tészta tetejét megszurkáljuk villával, hogy ne repedjen meg a teteje. Megszórjuk egy kis kókusz cukorral és előmelegített sütőben 30 percig sütjük.
*Megjegyzés:
Mi évek óta diópótlót használunk dió helyett, mivel a dióra a családtagom allergiás. A „Dejó” tartalmaz: pörkölt napraforgóbél, pörkölt búzacsíra, cukor és aromákat. Az őrlemény felhasználási területe megegyezik az őrölt dióéval. Az íze nagyon hasonlít a dióéhoz, és egész finomra van darálva.
*Tipp: Kezdőknek ajánlom, hogy aki még nem rutinos a konyhában, a tésztakinyújtás/nyújtófára feltekerés/tepsibe helyezés terén, úgy is elkészítheti, hogy: kinyújtja a tésztát, háromba vágja, és egy desszert kenő lapáttal alá nyúl a tészta alá, így fellazul a nyújtó deszkáról, majd felemelve belehelyezi a tepsibe. Így három részletben van szorosan egymás mellett a tészta. És mivel a tészta eléggé vajas, így könnyen a kezünkkel össze dolgozhatjuk a réseket. Így járjunk el a tészta tetejével is. Szépen összedolgozható. Engem, 17 évesen így tanított a Nagyi, mert én is ügyetlenkedtem. :) Mondjuk, ennek az a haszna, hogy így nem szakad el a tészta sem, átemelés és behelyezés alkalmával.
Ha tetszett a recept, kérlek, oszd meg másokkal is, hisz az egészség mindenkié… Köszönöm
További receptekért, tippekért, érdekességekért csatlakozz a facebook oldalamhoz:
https://www.facebook.com/mediterranetelek.klarissza
Jó étvágyat és jó egészséget!
Klarissza
És akkor nézzük meg, milyen évezredes története van a pitének:
Pite-történelem
A pite története több évezredes utazásra és sok-sok kulináris, valamint társadalomtörténeti kalandra hívogat. Gyakorlatilag már Kr. e. 9500 tájáról maradtak nyomai annak, hogy őseink megfelelő szerszámok birtokában gabonaőrleményből tésztát készítettek, amely a mai értelemben ismert piték, lepények ősét jelentette. Bár ókori egyiptomi és sumér feljegyzések is maradtak az elsősorban úti eledelként kedvelt töltött tésztafélékről, az antik görög és római civilizáció idejére tehető a napjainkban ismertekhez hasonló, sült vagy főtt húsok, zöldségek, valamint a gabonából víz, illetve zsiradék hozzáadásával gyúrt tészták találkozása. Bármilyen meglepő, elsősorban a hosszú tengeri hajóutakon tettek jó szolgálatot az előre elkészített, tésztába zárt fogások. A rómaiaknak köszönhetően aztán Európa-szerte elterjedtek a kezdetben sós tésztával készült piték. Apicius nevezetes római szakácskönyve már tartalmaz pitereceptet.
A tészta is komoly változásokon esett át a különböző történelmi korokban. Míg a kenyérre emlékeztető, lapos, lepényszerű tésztával készült pitéket szívesen fogyasztották a zöldséges, húsos töltelékkel együtt, a mai omlós pitetészta távoli elődje hosszú századokon át jobbára kőkeményre sült. Ez egyfajta szigetelőanyagként - és a fogyasztás során gyakran evőeszköz gyanánt - szolgált a benne található értékes ételekhez.
Hosszú ideig a hússal, hallal, szalonnával, hagymával és más zöldségfélével töltött, hidegen is fogyasztható útravalók tartoztak a pite kategóriájába. Mivel az ételek a tűzhelyek megjelenéséig nyílt láng felett főttek és sültek, a középkori lakomák zárt pitéiben a szigetelő burokként szolgáló tésztában gyakorlatilag megfőttek a hozzávalók. A tűzhelyek megjelenésével váltak nem csupán a receptek, de a készítési technikák is mind kifinomultabbá.
Az édes piték megjelenése komoly újdonságot jelentett a konyhában. A cukornádból nyert cukor olyan luxuscikknek számított a kora újkori kontinensen, amelyhez csak az arisztokraták jutottak hozzá, a szegények konyhájának asztalaira édes piték évszázadokig nem kerültek. Mézzel ugyan sok mindent édesítettek, az édes töltetlékkel készült piték, tészták és egyáltalán a desszertek megjelenésében, valamint elterjedésében a fordulatot egy német kémikus találmánya jelentette. Andreas Sigismund Marggraf egy berlini laboratóriumban a 18. század közepén kikísérletezte, miként lehetséges a takarmányrépából cukrot előállítani – ezzel kezdetét vette nem csupán az európai cukorgyártás, de mind szélesebb néprétegek számára váltak elérhetővé az édes finomságok, és megkezdődött az édes piték számtalan formában tálalt valóságos diadalútja. Nagyjából ekkortól különböztették meg a piték tetejét is aszerint, hogy édes vagy sós fogást rejt – eleinte csak a sósakat díszítették ráccsal, különféle tésztából kivágott mintázattal.
Piték a nagyvilágban
Szinte minden országának megvannak a már-már nemzeti eledelnek számító pitéi, amelyek döntően európai országokból indultak világhódító útra.
Angliában a hagyományosan lapos, de mindenképp 6 cm-nél alacsonyabb peremű formában készült sós pie-ok (ejtsd: páj) tésztája egykor mindössze finomlisztből, vízből, sóból állt, később kiegészült zsiradékkal (többnyire marhafaggyúval) – hosszú ideig valóban csak a töltelék egyben tartására, nem pedig fogyasztásra szolgált. Vélhetően a 18. század táján kezdtek elterjedni azok az omlós tészták, amelyek a szigetországban ma is népszerű húsos és halas piték elődei lehettek.
Külön kategóriába sorolható a nagyjából a 18. század végéről származó, neve alapján pitét jelentő, valójában azonban tésztát nem tartalmazó sütőben sült gazdag fogás, a Cottage vagy Shepherd's pire.
Ebben a laktató fogásban a fűszeres, hagyományosan darált bárányhúsos réteget burgonyapüré fedi, gyakorlatilag ez tölti be a tészta szerepét, és így kerül a sütőbe – melegen, nagyobb szögletes szeletekben kínálják.
A Nagy-Britanniából származó igen népszerű édes pite a vaníliakrémmel töltött pite, amely omlós tésztával és lágy vaníliasodóval készül. Forrás