A kínai konyha egyik leghíresebb étele a ropogós “pekingi kacsa” 

Szerte a nagyvilágban mázas kacsák lógnak a kínai városrészekben található éttermek ablakában, amelyeket sok-sok ételhez használnak fel a menün. 

Legnépszerűbb a kínai palacsintába tekert kacsahús csíkok, amit általában előételként kínálnak. A pekingi kacsa elkészítésénél fontos, hogy a bőr, ropogós legyen, a hús viszont puha maradjon, ne száraz. Ezt sütés előtti leforrázással, majd egy ragadós mázban való sütéssel érhetjük el.

Amit ma hoztam nektek, az egy igazi ízletes kacsasült fogás, bár nem pekingi kacsa, (annak túl hosszadalmas lenne az elkészítése) azért egy kicsit hasonlít rá, :) viszont az íze fenséges. Ezt a finomságot, könnyű elkészíteni, így bármikor készen áll, a mindennapokra. Ha még nincs ötleted az ebédhez, ezt az egészséges, szaftos és ropogósan csábító finomságot, gyorsan elkészítheted… 

Ropogósra sült mázas kacsacomb zöldséges salátával
Hozzávalók:
2 db kacsacomb
1 szál újhagyma
3-4 szelet friss gyömbér
2-3 db egész kisebb fahéj darabok
¼ kk szerecsendió reszelve
fél kk szegfűbors
fél kk *ötbors fűszer egész
4-5 db szegfűszeg
¼ chili apróra vágva
1 kk *Himalája só
2 db *csillagánizs
Sütéshez: 
kókuszzsír
Mázhoz:
1 ek *szójaszósz
3 ek méz
– összekeverve, és ezzel ecseteljük meg a kacsa bőrét, és ropogósra sütjük.
Köret:
1 zacskó *bulgur itt vagy *gluténmentes quinoa itt
mexikói zöldség keverék
1 kk *Himalája só

A hozzávalóknál * megjelölt termékeket a négy égtáj Ázsia boltban szoktam vásárolni, online is lehet rendelni:
http://azsiabolt.hu/termekek

Elkészítés:
A kacsát a fenti fűszerekkel fűszerezzük, megöntözzük kókuszzsírral és mindkét oldalát megpirítjuk.

Ha készen vagyunk, felöntjük vízzel, és lefedve ¾-ig megfőzzük az alap lében. Mivel előfőzzük, így kevesebb idő kell a sütéshez, és szaftos lesz a belseje, és tuti ropogós külsőleg.

Ezt követően vegyük ki az alap léből, és tegyük, egy tepsibe öntözzük meg 4-5 ek olvasztott kókuszzsírral, és előmelegített sütőben, süssük ropogósra. Közben 3*-i alkalommal – sütés közben – a fenti összekevert mázzal, egy ecset segítségével, kenjük át a bőrét, figyeljünk rá, nehogy megégjen.


Amíg fő és sül a kacsánk, készítsük el, a köretet ki, amit szeret: bulgur, quinoa, rizs, de akár krumplival is tálalható. Magamnak pld. "zöldséges bulgur salátát”, a lányomnak "gluténmentes zöldséges quinoát" készítettem.

Bulgur elkészítése:
1 zacskó nagyobb szemű bulgurhoz, dupla mennyiségű forró víz szükséges. Mérjük ki a bulgurt egy bögrével, és dupla mennyiségű vizet forraljunk fel. Tegyük a tálba a bulgurt, és öntsünk rá forró vizet, sózzuk és fedjük le, tegyük félre. Magában nagyon jól el van, és el is készül.
Quinoa elkészítéséről itt olvashattok.

Majd készítsük el a zöldséges keveréket. Egy serpenyőben egy ek kókuszzsírt hevítünk, beledobjuk a mexikói zöldségkeveréket, sózzuk, borsozzuk, és magas hőfokon 3 perc alatt megpirítjuk. Ha készen vagyunk, tegyük félre.

Nézzük meg a bulgurt, amikor magába szívta az összes vizet, akkor jó, és puha – keverjük össze egy villával -, és adjuk hozzá a pirított mexikói zöldségkeveréket.


A ropogósra sült pikáns kacsacomb mellé adjuk köretként, a zöldséges bulgurt vagy quinoát, isteni finom és egészséges mindkettő. Imádom de néha a rizs, krumpli helyett jó alternatíva ez a szuper köret is.

*Tipp: az alaplét, amibe a kacsa főt, ha kihűlt, lefagyasztjuk és máskor felhasználhatjuk az ételek készítéséhez, ízesítéséhez.

Ha tetszett a recept, kérlek, oszd meg másokkal is, hisz az egészség mindenkié… Köszönöm

További receptekért, tippekért, érdekességekért csatlakozz a facebook oldalamhoz:
https://www.facebook.com/mediterranetelek.klarissza

Jó étvágyat és jó egészséget!
Klarissza

Egy kis érdekesség:

A pekingi kacsát 1330-ban említi egy receptes könyv, az 1600-as években már javában a császári főfogások egyike, idővel elterjed a felsőbb osztályok köreiben. A ma ismert változat ezzel együtt csak a 19. században alakult ki, de hamar nemzeti jelképpé nőtte ki magát: fogyasztása minden politikusok kellemes diplomáciai gyakorlata volt (és marad) Henry Kissingertől Kohl kancellárig.


A császárnak csak a bőrt szolgálták fel, az alattvalóknak meg kellett elégedniük a hússal. Az étel lényege ugyanis a különlegesen vékony, üvegszerűen szétpattanó ropogós bőr, mely alatt azért a húsnak szaftosnak kell maradnia. Ezt a célt szolgálja a napokig, hónapokig tartó előkészítés. Mely „előkészítés” sok szempontból már évszázadok óta tart. Forrás